Az inzulin értékek magasabb szintje hormonális zavart idézhet elő, ezért az inzulinrezisztencia mellett gyakran más endokrin problémák is jelen vannak (pl. pajzsmirigy alulműködés, ösztrogén dominancia).
Az inzulin a szénhidrát anyagcsere egyik fő hormonja, mely segít a glükózt a sejtekbe juttatni, így a szervezet energiakészletéhez járul hozzá. A vércukor szintjét normalizálja olyan módon, hogy amennyiben megemelkedik a glükózszint, az inzulin mennyisége is megemelkedik, melynek hatására a vércukorszint ismét lecsökken. Amennyiben csakis úgy lehet fenntartani a normál glükóz szintet, hogy túl sok inzulin termelődik, úgy inzulinrezisztenciáról beszélünk. Ennek nagy veszélye, hogy a nagy mennyiségű inzulin-kibocsátás miatt az inzulin receptorok érzékenysége lecsökken, és idővel csak egyre nagyobb mennyiségű inzulin lesz képes ellátni a cukorszabályozást. Ennek következtében kialakulhat a 2-es típusú cukorbetegség is idővel. Az inzulin viszont nem csak a cukorháztartást szabályozza, hanem egyúttal hormon is. Igy eltérése esetén számos nemkívánatos tünet is kialakulhat.
Maga az inzulinrezisztencia napjainkban rengeteg nőt érint, melynek fő tünetei a túlsúly, a fokozott szőrösödés, akné, meddőség, menstruációs zavarok, PCOS. Annak ellenére, hogy ma már egyre többen fordulnak orvoshoz a problémával és csinálják a hármas kezelést (diéta + mozgás + szakorvos által felírt készítmények), ám ezzel még korán sem ért véget a terápia, ugyanis a szénhidrátháztartás problémája könnyen más hormonális zavarokat is magával vonz.
Azoknak, akiknél diagnosztizálásra kerül az inzulinrezisztencia, mindenképp érdemes bővebb hormonvizsgálatot is végeztetniük.