PETEFÉSZEK CISZTA / CYSTA

Petefészek betegségek

Petefészek ciszta – ovarium cysta

A belső női nemi szervek közül a petefészek (latinul: ovarium) páros hasűri szerv, mely mindkét oldalon a medencefal és a méh között helyezkedik el. A nemi teljesség korában kb. 1,5x3x4 centiméteres, mandula alakú szerv, melynek feladata kettős:

1. A petefészek a női hormonok termelődésének legfontosabb helye. Számos hormon termelődik itt, közülük a női nemi jegyek kifejlődésében, a női nemiség és biológiai egyensúly fenntartásában az ösztrogéneknek van a legfontosabb szerepe. A gyermekkor elmúltával az ösztrogénszint emelkedésének köszönhető a nemi fejlődés megindulása, különös tekintettel az emlők fejlődésére. Emellett a menstruációs ciklus második felében a sárgatest hormont (a progeszteront) termeli, melynek megfelelő szintje elengedhetetlen az egészséges fogamzáshoz és a megtermékenyült petesejt beágyazódásához.
2. Ugyanilyen fontos funkciója a nemi teljesség korában a petefészekben – rendszeres ciklus mellett 28 naponta – bekövetkező tüszőérés. Ebből származik a petefészek latin neve is: ovum = tojás, petesejt. A menstruációs ciklus 14. napja körül bekövetkező tüszőrepedés teremti meg a megtermékenyülés legfontosabb feltételét.

A ciszta szó a görög kystis = hólyag, tömlő kifejezésből származik, és legtöbbször folyadékkal telt, hártyával, vagy vaskosabb fallal körülvett képletet jelent. A petefészkekben viszonylag gyakori elváltozás. A petefészek ciszta összefoglaló kifejezés, és igen sokféle formát takar.

Lehet vékony és vastag falú, egy- és többrekeszes típusa. Üregének tartalma szintén változatos lehet.

A ciszták kialakulásának több lehetséges magyarázata van, pontos oka azonban nem ismert. Gyakran a tüszőérés folyamatában a tüszőrepedés elmarad, a benne lévő folyadék (savó) tovább szaporodik, s így jön létre a funkcionális ciszták döntő többsége. Endometriózis kapcsán is kialakulhat a petefészekben menstruációs vérhez hasonló folyadékkal telt tömlő. A petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokolódott rendellenes sejtmaradványokból létrejöhet egy ún. dermoid ciszta is, amely különféle szöveti elemeket – haj, szőr, fog, stb. – tartalmazhat. Ezek eltávolítása műtétet tesz szükségessé. Szerencsére a fiatal- és termékeny korban jelentkező petefészek tömlők döntő többsége jóindulatú. Lényegesen nagyobb a rosszindulatúság veszélye a változókor után.

A jóindulatú ciszták kialakulásában alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek is szerepet játszhatnak.

A rosszindulatú folyamatok kialakulásának hátterében a felborult ösztrogén/progeszteron arány mellett gyakran öröklött, betegségre hajlamosító genetikai tényezők, illetve helytelen életvitelből, egészségtelen életmódból adódó rizikófaktorok (dohányzás, alkohol, stressz, kemikáliák, stb.) állnak.

A kisebb petefészek ciszták legtöbbször tünetmentesek, semmilyen panaszt nem okoznak, és csak a nőgyógyászati szűrővizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett ultrahang vizsgálat során kerülnek felismerésre. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot ma már legtöbbször hüvelyen keresztül végeznek. A nem nőgyógyászati jellegű ultrahangvizsgálat (melyet legtöbbször belgyógyász vagy sebész, családorvos kér) legtöbbször hason keresztül történik. Ennek kapcsán többször találnak 2-3 centiméteres, apró tömlőket a petefészekben. Ezeknek legtöbbször semmilyen jelentősége nincs, az elvégzett nőgyógyászati vizsgálat alapján tennivalót általában nem igényelnek.

A nagyobb ciszták feszülést, a környező szervek nyomását, ezáltal fájdalmat okozhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra, jelentkezhet közösülés közben. Szintén előfordulhat vérzészavar, melyet a tömlő hormontartalma okozhat. A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a ciszta nagyságával. Időnként a ciszták megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, esetleg a tömlő megcsavarodik. Ez utóbbi akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat. Bizonyos esetekben a tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül. Ez átmenetileg kisebb alhasi görcsöt, fájdalmat okozhat, azonban a folyadék az esetek döntő többségében szövődményt nem okoz, a hasüregből nyomtalanul felszívódik.
Rosszindulatú folyamat esetén a hasüregben nagy mennyiségű folyadék gyűlhet meg, ami elődomborítja a hasfalat, ezt nevezzük szaknyelven ascites-nek.

A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is. A jó- vagy rosszindulatú jelleg, valamint a betegség pontos típusa véglegesen csak az elváltozásból vett szövet-, illetve sejtminta vizsgálatával állapítható meg.

Az egyszerű, jóindulatú ciszták rendszerint egy-két menstruációs ciklust követően spontán eltűnnek. Beavatkozásra általában nincs szükség. A különböző jóindulatú ciszták kialakulásának a hátterében sokszor kimutatható a szervezetben felborult hormonrendszeri zavar, és ezzel együtt az ösztrogén-progeszteron egyensúly felborulása is.

Amennyiben a ciszta hónapokig észlelhető, 5 cm-nél nagyobb az átmérője, szöveti elemeket tartalmaz, vagy ultrahangvizsgálat során kóros – rosszindulatú folyamatra jellemző – eredményt kapunk, műtéti eltávolítása jelenti a szokásos protokollt.
Bizonyos esetekben a ciszták rövid vénás altatásban a hüvelyen keresztül megpungálhatók, a belsejükben lévő folyadék leszívható. Sejtvizsgálat során megállapítható a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete, amely a további megfelelő kezelési mód megválasztásában segíthet.

A jóindulatú ciszták műtéte hastükrözéssel a legkorszerűbb. A beavatkozás során megpróbálják kihámozni a cisztát a petefészek állományából úgy, hogy minél kevesebb működő, egészséges petefészekszövet kerüljön eltávolításra. Amennyiben ez műtéttechnikai szempontból nem lehetséges, akkor sajnos az egész petefészket ki kell venni.

Tekintettel a ciszták sokféleségére, bizonytalan eredetére és viselkedésére, igazolt petefészek ciszta esetén a rendszeres kontrollvizsgálat elengedhetetlen.

Ismert tény, hogy az orális fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes jó- és rosszindulatú cisztatípusok előfordulási gyakoriságát. Ugyanakkor meg kell itt jegyezni, hogy a fogamzásgátló tabletták szedésével a ciszták kialakulását okozó hormonális eltérések nem lesznek meggyógyítva; csupán a tünet elnyomásáról van ez esetben szó! Ebből következően a test többi területén lévő eltéréseket a fogamzásgátlók szedésével nem tudjuk befolyásolni és az esetleges betegségek kialakulását sem megelőzni (pl. mellciszták, melldaganatok, miómák stb.)!

A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran családi halmozódást mutatnak, ezért a terhelt családok tagjainál a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat rendkívül fontos.

MINDEN ESETBEN TELJESKÖRŰ HORMONÁLIS KIVIZSGÁLÁSRA VAN SZÜKSÉG ÉS AZ ELTÉRÉST KIVÁLTÓ OKOKAT KELL KEZELNI.

Az alkalmazott kezelést megelőzően elsődleges a progeszteron/ösztrogén arány meghatározása és ezen eredmény függvényében további nőgyógyászati és endokrinológiai hormonok kivizsgálása. A hormonok vizsgálatának időpontja az adott személy ciklusától függ és soha nem a laboreredményen kapott referencia érték alapján határozzuk meg, hogy egy hormon jó vagy rossz, minden esetben azok arányát, egymásra gyakorolt hatását kell nézni.