Súlygyarapodás és a női hormonháztartás 2.
Milyen hormonális eredetű megbetegedések erősíthetik a nemkívánatos súlygyarapodást?
- Kóros inzulintermelés
Szervezetünk szénhidrát-háztartásában kulcsfontosságú szerep jut a hasnyálmirigy által termelt inzulinnak. Ez a hormon egyfajta közvetítőként biztosítja, hogy a táplálékkal bevitt, majd a véráramba jutott cukrot fel tudják venni a sejtjeink, hogy aztán tápanyagként felhasználják azt. Az egészségtudatosság növekedésével ezt a folyamatot alighanem mind többen és többen ismerik már, akad ugyanakkor egy kevésbé közismert funkciója is az inzulinnak, ugyanis szerepet játszik a zsírtartalékok képzésében és fenntartásában is. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy minél több az inzulin a szervezetben, annál nehezebb megszabadulni a felesleges kilóktól. Az inzulinszint növekedését előidézheti inzulinrezisztencia (IR), amikor a hormon nem tud kellően hatékonyan kapcsolódni a sejtek receptoraihoz. Emiatt a hasnyálmirigy fokozott inzulintermeléssel igyekszik elérni, hogy a vércukorszint mégis az ideális tartományon belül maradjon. Csakhogy a megemelkedett inzulinszint eközben erősíti az energiaraktározást, ráadásul egy ördögi körről van szó, mivel a túlsúly rizikófaktora az IR súlyosbodásának.
Amennyiben tehát valaki folyamatos súlyproblémákkal küzd annak dacára, hogy életmódját igyekszik tudatosan jó irányba terelni, célszerű lehet cukorterheléses vizsgálat során megmérni mind a vércukorszintje, mind az inzulinszintje alakulását. Az elhízás egyszerre kockázati tényezője és következménye, ezáltal tünete is az IR-nek, amelyből kezeletlenül 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki hosszú távon. Ezen felül az IR fokozza egy, a nők átlagosan mintegy 7 százalékát érintő hormonális zavar, a policisztás ovárium szindróma ( PCOS ) megjelenését. PCOS esetén rendszertelenné válhat a menstruációs ciklus, megemelkedhet a női szervezetben a férfi nemi hormonok, így a tesztoszteron szintje, valamint rengeteg apró ciszta fejlődhet ki a petefészkekben. Mindez meddőségi és egyéb szövődmények veszélyét hordozza magában. Az elhízás jellemzően súlyosbítja a szindróma tüneteit.
Ritkán a hasnyálmirigy daganatos elváltozása, úgynevezett inzulinóma is eredményezhet fokozott inzulintermelést. Ezek a tumorok általában nem terjednek át más szervekre, mivel azonban inzulint állítanak elő, folyamatosan csökkentik a vércukorszintet, így folytonos éhséget okoznak. Az inzulinómák rendszerint jóindulatúak, sebészi eltávolítás útján pedig kezelhető az állapot.
- A pajzsmirigy működés eltérése
A pajzsmirigy által termelt hormonok – tiroxin (T4) és trijód-tironin (T3) – lényegében a teljes szervezet működését alapjaiban befolyásolják, beleértve az anyagcsere serkentését is.
Amennyiben a szerv nem termel elegendő hormont (T3, T4), pajzsmirigy-alulműködésről beszélünk, aminek következtében előfordulhat a fáradtság, a fokozott hidegérzékenység, a gyakori székrekedés, a csökkent libidó vagy éppen a látszólag nem indokolt súlygyarapodás. Pajzsmirigy-alulműködés fennállására utal, ha a vérből mért hormonszintek csökkent T4- és T3-, valamint emelkedett TSH-szintet jeleznek. Ezen felül árulkodó lehet egy antitest, az antiTPO emelkedett szintje is, amely autoimmun megbetegedésre, de akár daganatos megbetegedésre is utalhat.
- Ösztrogén dominancia
A perimenopauza idején az első hormon, amely csökken, általában a progeszteron. Ez ösztrogén dominanciához vezethet, amelynek gyakori tünete a súlygyarapodás, aminek következtében több zsír raktározódik el a has és a csípő környékén. Az ösztrogén dominancia az egyik elsődleges tényező, amely a menopauza alatti súlygyarapodáshoz vezet. Bár igaz, hogy az ösztrogén szintje jelentősen csökken a menopauza alatt, azonban a progeszteron szintje gyorsabban csökken, ezáltal ösztrogén dominánssá válunk, annak ellenére, hogy milyen kevés ösztrogén van a szervezetében. Mindaddig, amíg a progeszteron szintje alacsonyabb, mint az ösztrogéné, valószínűleg számos, az ösztrogén dominanciával kapcsolatos tünetet tapasztal, többek között a súlygyarapodást is. A hasi zsír pedig ösztrogént és tesztoszteront (férfi hormon) termel. Ezek a hormonok pedig még több hasi zsír kialakulásához vezetnek. Ez egy olyan hormonegyensúly-zavar ciklus, amely rossz táplálkozási döntésekhez vezet, következményeként további hasi zsírlerakódást eredményez. A valóságban ez ördögi körré válik, amelyet nehéz megtörni.
- A leptin nem megfelelő mértéke
Az étvágy szabályozásában két hormon egyensúlyának alakulása tölt be alapvető funkciót, így az éhséget fokozó ghreliné és a telítettség érzetéért felelős leptiné. Utóbbit maguk a zsírsejtek állítják elő, majd a vérárammal különböző agyi területekhez eljutva hozza el a jóllakottság érzését. Logikusan következik ebből, hogy minél több a zsírsejt, annál magasabb a leptinszint, azaz annál kevésbé érezzük magunkat éhesnek, ami összességében egyfajta természetes hormonális gátat szab az elhízásnak. Csakhogy éppúgy, mint az inzulin esetében, a leptinnel szemben is kialakulhat rezisztencia, elsősorban éppen a folyamatosan magas leptinszint következtében. Ennél fogva hiába magas a leptinszint, agyunk mégis úgy érzékeli, hogy éhezünk, ezáltal további táplálékbevitelre sarkallja a szervezetet. Makacs elhízás esetén laboratórium vizsgálattal kimutatható a vér leptinszintje is, ezáltal fény derülhet az esetleges leptinrezisztencia fennállására.
- Túlműködő mellékvese
A kortizol egy, a mellékvesekéregben termelődő hormon. Részt vész számos anyagcsere-folyamatban, serkenti a májban lévő cukorraktárak, a zsírok és fehérjék lebontását, illetve befolyásolja a zsír testtájak közötti eloszlását. Elsősorban egyes gyógyszerek – mint például a kortikoszteroidok – tartós alkalmazásának mellékhatásaként, valamint daganatos megbetegedések következtében túlzott mértékűvé válhat a kortizol termelődése. Ilyenkor hiperkortizolizmusról, avagy Cushing-szindrómáról beszélhetünk. A betegség jellemző tünetei közé tartozik a zsírszövet felszaporodása, különösen hastájékon, a vállak között és az arcon. Striák jelenhetnek meg az alhas környékén, a combokon, a melleken és a karokon, míg bőr elvékonyodik, lassabban gyógyul sérülések esetén, valamint pattanásossá válik. Nőknél figyelmeztető panasz lehet még a test- és arcszőrzet megerősödése, továbbá menstruációs zavarok, férfiaknál pedig a libidó és a termékenysége csökkenése, erekciós zavarok. Kezeletlenül a Cushing-szindróma fokozza a csontritkulás, magas vérnyomás és 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát egyaránt. A diagnózis felállításához fontos támpontot nyújt a kortizolszint megállapítása vér- és vizeletmintából.
