Az endometriózis a reproduktív életkorban lévő nők kb. 10%-át (egyesek szerint akár 20-25%-át) érintő krónikus betegség. Mind a mai napig nem teljesen tisztázott természetű kórkép.
A méhnyálkahártyához hasonló vagy azzal megegyező szövet megjelenését és szaporodását jelenti a méhüregen kívül, általában a kismedencei hashártyán, a petefészkekben, a petevezetőkön, a méh külső felszínén, a méhfal izomrétegében vagy a hasüreg legmélyebb pontján (Douglas űr). Ezek az endometriózis szövetcsoportok szintén a menstruációs ciklus szerint “működnek”, ugyanúgy reagálnak a női szervezetben végbemenő hormonális változásokra, mint maga a rendes helyén lévő endometrium (=méhnyálkahártya). A menzeszhez közeledve megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, így különböző méretű tömlők alakulhatnak ki. Így egyrészt tovaterjed az endometriózis, másrészt a tömlők tartalma a környező szervek között összenövéseket hoz létre, számos problémát okozva ezzel.
A panaszok rendszerint fokozódnak a menstruáció alatt. Ismert azonban, hogy a fájdalom intenzitása és a betegség kiterjedése között nincs szoros összefüggés: igen kis eltérések is komoly fájdalmi tüneteket okozhatnak, ugyanakkor kiterjedt endometriózis is járhat akár teljes panaszmentességgel.
Ugyanakkor tudni kell, hogy az endometriózis semmiképpen nem jelent egyúttal meddőséget is, a két kórkép viszonya ennél sokkal bonyolultabb. A betegségben szenvedők 30-40%-ánál probléma a meddőség, ugyanakkor mindkét betegségnek közös oki háttere a felborult női hormonrendszer.
Az endometriózis egy hormonális eltérés okozta következmény!
Hormonális eltérés legfőbb tünetei:
- vérzészavar
- endometriózis
- ciszta
- mióma
- fájdalmas/görcsös menstruáció
- krónikus kismedencei fájdalom
- meddőség
MINDEN ESETBEN TELJES KÖRŰ HORMONÁLIS KIVIZSGÁLÁSRA VAN SZÜKSÉG ÉS AZ ELTÉRÉST KIVÁLTÓ OKOKAT KELL KEZELNI.