A hormonális súlygyarapodás az egyik legtöbbet emlegetett, ugyanakkor legtöbbször leegyszerűsített területe a női egészségnek. Az interneten rengeteg egymásnak ellentmondó információ található: egyes megközelítések szerint „minden a kalóriákon múlik”, mások kizárólag hormonális okokat említenek, míg sok esetben gyors és túlzottan egyszerű megoldásokat ígérnek.
A valóság ennél összetettebb.
A modern endokrinológiai és metabolikus kutatások alapján ma már egyértelműen látható, hogy a testsúly szabályozása nem pusztán akaraterő vagy kalóriabevitel kérdése. A hormonális környezet alapvetően befolyásolja, hogy a szervezet zsírt raktároz, energiát használ fel vagy éppen energiatakarékos működésre áll át.
Sok nő számol be arról, hogy ugyanazzal az étrenddel és életmóddal, amely korábban működött, egy idő után már nem tud fogyni, vagy kifejezetten hasi súlygyarapodást tapasztal. Ez különösen gyakori perimenopauza, krónikus stressz, alvászavar, inzulinrezisztencia vagy hormonális egyensúlyzavar esetén.
A női hormonrendszer ugyanis szoros kapcsolatban áll az anyagcserével. Az ösztrogén például nemcsak reproduktív hormon, hanem fontos metabolikus szabályozó is. Befolyásolja az inzulinérzékenységet, a zsíreloszlást, az étvágyközpont működését és a sejtek energiafelhasználását is. Ez magyarázza, hogy hormonális változások esetén sok nő változatlan táplálkozás mellett is fokozott hasi zsírfelhalmozást tapasztalhat.
A hormonális súlygyarapodás másik fontos tényezője a stresszrendszer tartós aktivációja. A krónikusan emelkedett kortizolszint nem egyszerűen fokozott étvágyat jelent. A HPA tengely hosszú távú túlterhelése növelheti a zsigeri zsírraktározást, ronthatja az inzulinérzékenységet, csökkentheti az izomtömeget és megváltoztathatja az éhségszabályozást is.
Különösen érdekes terület a leptinrezisztencia kérdése. A leptin normálisan jóllakottsági jelzést küld az agy felé, azonban bizonyos hormonális és metabolikus állapotokban az agy erre a jelzésre egyre kevésbé reagál. Ilyenkor fokozódhat az éhségérzet, lassulhat az anyagcsere és csökkenhet az energiafelhasználás akkor is, amikor a szervezet energiaraktárai valójában telítettek.)
A modern szemlélet szerint a hormonális súlygyarapodás sok esetben nem egyszerűen „túl sok evés”, hanem komplex neuroendokrin és metabolikus alkalmazkodási folyamat. Ezért fordul elő gyakran, hogy a tartós kalóriamegvonás önmagában nem hoz stabil eredményt.
A sikeres testsúlyrendezéshez ezért sokszor nem kizárólag diétára, hanem a hormonális és metabolikus háttér komplex vizsgálatára is szükség lehet.
Amennyiben hormonális eredetű testsúlyváltozás, hasi súlygyarapodás vagy anyagcsere-probléma merül fel, online konzultációs időpontot is kérhet, illetve személyes vizsgálatra is foglalhat időpontot honlapunkon.



